"York napsütése rosszkedvünk telét/Tündöklő nyárrá változtatta át." Legalábbis szeretném ezt mondani, de nem lenne igaz. A púder fényben tündöklő rózsaszín és almazöld nyakláncokból áradó biztató mosolygás sem tudja megtörni a reménytelenség fekete felhőit, amelyek a fejem fölött gyülekeznek. Hát igen: van annál rosszabb, amikor már remény sincs? Vajon akkor mi vihetné rá az lények sokaságát, hogy megtegyék a következő lépéseiket?Kicsiket szoktam álmodni, hátha akkor teljesülnek...de nem...
Irigylem a partifecskéket (az új szomszédaink - egy teljes kolónia szárnyas vadász), mert teljes életet tudnak élni. A beteljesült kicsi fecske álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése