"Az egyetlen, amivel a művészt megjutalmazhatjuk, ha megvásároljuk a műveit." Renoir................... .......... "A magunkon hordott holmiknak üzenetük van." Wille
2011. május 9., hétfő
2011. május 6., péntek
Fontos lenne, ha tudatosan választanák ezt és nem csak egy újabb divatféleség követésének tekintenék. Szerintem csak akkor fognak a készítők újabb csodálatos holmikat létrehozni hosszútávon.
Meg persze a jelenleginél nagyobb összefogás is kellene, amibe a vásárló-készítő és készítők egymás közötti összefogását is értem.
2011. május 4., szerda
Meska
A készítés a legkönnyebb része minden munkafolyamatnak. A beszerzéskor lerótt kilométerek ("nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó, sej-haj....") azután megindulnak az alkotás alkímiai folyamatai: a legoptimálisabb ötlet elkészítése. Ehhez képest a varrás (horgolás, vagy bármi más) csak gyerek játék. Legalább is a beszerzéshez képest. Mert azért a varrás sem könnyű dolog. Az ember lány (régebben fia is) megtanulja, gyakorolja és csinálja. csak akkor tűnik fel, hogy nem is olyan evidens minden, amikor egy-egy alkalommal meg kell mutatnom/tanítanom valamely munkafolyamatot.
(Ez nem politika: ehhez képest nem értem miért olyan alul fizetettek a varrónők - pékek, földművesek, stb - mivel némely magukat fontosnak gondoló és jó órabért kiharcoló szakmák képviselő nélkül jól meglenne a világ, de kenyér és ruha nélkül soha. Szóval fura, hogy az arcoskodás értékesebb az embereknek, mint a munka. Ez arról jutott többek között eszembe, hogy a rádióban mondták, hogy hiányszakma lett hazánkban pl. a lakatos szakma. Az alul fizetettségen kívül fontos tényező - kimondatlanul- a társadalmi megvetettsége a kétkezi munkásoknak. Persze ennek előbb- utóbb súlyos következményei lesznek. Főleg, mert hiába lesz minden városban 20 műkörmös, ha egyik sem tud hegeszteni. És még egyszer: ez nem politika, vagy holmi ideológiai kérdés a részemről, hanem egyszerűen csak etikai/erkölcsi világszemlélet, vagy mondhatjuk "józan paraszti észnek " is.)
Visszatérve az alkotás stádiumaihoz: még mindig kapok kritikákat, mivel elég alacsonyan tartom a meskás áraim (arról nem is beszélve, hogy az 500 Ft-nak megadott postaköltség, ha mégis inkább 1000 Ft, akkor a többlet költség engem terhel).
(Ez nem politika: ehhez képest nem értem miért olyan alul fizetettek a varrónők - pékek, földművesek, stb - mivel némely magukat fontosnak gondoló és jó órabért kiharcoló szakmák képviselő nélkül jól meglenne a világ, de kenyér és ruha nélkül soha. Szóval fura, hogy az arcoskodás értékesebb az embereknek, mint a munka. Ez arról jutott többek között eszembe, hogy a rádióban mondták, hogy hiányszakma lett hazánkban pl. a lakatos szakma. Az alul fizetettségen kívül fontos tényező - kimondatlanul- a társadalmi megvetettsége a kétkezi munkásoknak. Persze ennek előbb- utóbb súlyos következményei lesznek. Főleg, mert hiába lesz minden városban 20 műkörmös, ha egyik sem tud hegeszteni. És még egyszer: ez nem politika, vagy holmi ideológiai kérdés a részemről, hanem egyszerűen csak etikai/erkölcsi világszemlélet, vagy mondhatjuk "józan paraszti észnek " is.)
Visszatérve az alkotás stádiumaihoz: még mindig kapok kritikákat, mivel elég alacsonyan tartom a meskás áraim (arról nem is beszélve, hogy az 500 Ft-nak megadott postaköltség, ha mégis inkább 1000 Ft, akkor a többlet költség engem terhel).
2011. április 11., hétfő
2011. március 23., szerda
2011. március 21., hétfő
Bárcsak több idő lenne: még szerettem volna egy rózsaszín-lila árnyalatosat és egy kékeset is készíteni....
..és egy Szivárványharcos medált és kitűzőt is...
Időt kérek!!!!
Ui: a sablontervező nem enged semmit, ellenben egy hibakódot adott. Ez nagyszerű :S
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

