Meska

A készítés a legkönnyebb része minden munkafolyamatnak. A beszerzéskor lerótt kilométerek ("nyári napban, téli szélben, harmatban, s ha hull a hó, sej-haj....") azután megindulnak az alkotás alkímiai folyamatai: a legoptimálisabb ötlet elkészítése. Ehhez képest a varrás (horgolás, vagy bármi más) csak gyerek játék. Legalább is a beszerzéshez képest. Mert azért a varrás sem könnyű dolog. Az ember lány (régebben fia is) megtanulja, gyakorolja és csinálja. csak akkor tűnik fel, hogy nem is olyan evidens minden, amikor egy-egy alkalommal meg kell mutatnom/tanítanom valamely munkafolyamatot.  
(Ez nem politika: ehhez képest nem értem miért olyan alul fizetettek a varrónők - pékek, földművesek, stb - mivel némely magukat fontosnak gondoló és jó órabért kiharcoló szakmák képviselő nélkül jól meglenne a világ, de kenyér és ruha nélkül soha. Szóval fura, hogy az arcoskodás értékesebb az embereknek, mint a munka. Ez arról jutott többek között eszembe, hogy a rádióban mondták, hogy hiányszakma lett hazánkban pl. a lakatos szakma. Az alul fizetettségen kívül fontos tényező - kimondatlanul- a társadalmi megvetettsége a kétkezi munkásoknak. Persze ennek előbb- utóbb súlyos következményei lesznek. Főleg, mert hiába lesz minden városban 20 műkörmös, ha egyik sem tud hegeszteni. És még egyszer: ez nem politika, vagy holmi ideológiai kérdés a részemről, hanem egyszerűen csak etikai/erkölcsi világszemlélet, vagy mondhatjuk "józan paraszti észnek " is.)
Visszatérve az alkotás stádiumaihoz: még mindig kapok kritikákat, mivel elég alacsonyan tartom a meskás áraim (arról nem is beszélve, hogy az 500 Ft-nak megadott postaköltség, ha mégis inkább 1000 Ft, akkor a többlet költség engem terhel).